Rowling az elmúlt időben két új, a Harry Potter univerzumában játszódó dolgot adott ki a kezei közül. Míg egyiket, a Fantasztikus szörnyek filmet az egekig magasztalta Gale barátunk, addig, a Harry Potter 8-cal kapcsolatban, mely a széria hivatalos folytatása, csak egyre inkább verte fejét az asztalba. Szóval, érkezzen egy kritika Rowling új könyvéről, Az elátkozott gyermekről. Át is adom a szót GaleNightnak!

/leventex97/

Sziasztok, újból itt vagyok egy kritikával. Nem a színdarabot fogom górcső alá venni, hisz azt Magyarországon  (remélem, hogy csak átmenetei a dolog) nem tudom megtekinteni, a színházi felvételek terén pedig nagy a tátongó lyuk, amit a kalózok még nem tömtek be. Szóval cikkünk témáját a kiadott "könyv" alkotja. Figyelem spoiler veszély!

A "könyvet" kétféleképpen fogom bírálni: történet és előzményhűség. Kezdjük hát az előbbivel, mert az rövidebb lesz! Remek kis sztorit alkot a forgatókönyv, HA magában nézzük. Jól fel van építve az ok-okozati hatás a múltba nyúlkálások után és remek összefüggések jelennek meg az alternatív jelenekben, viszont én személy szerint nem értettem, hogy mitől lett az első változtatás után griffendéles Albusból, hiszen a múlt eseményeinek semmi köze nem volt a gyerek jellemfejlődéséhez. Továbbá kissé hiányoltam más szereplők megjelenését is, mint például Albus testvérei, Ron és Hermione gyerekei és a kis Teddy Lupin. Ezen kívül szerintem önmagában jó kis történet volt és még a csavarok is jók voltak benne.

(Csakhogy tiszta legyen, kiről beszélünk.)

És akkor most át is térek a leggöröngyösebb részre: az előzményhűségre. Ebből a szempontból borzalmasnak ítélem meg a "könyvet", ugyanis köszönőviszonyban sem állt az eddig megjelent hét könyvvel. Túl sok ellentmondás van benne ahhoz, hogy folytatásnak lehessen eladni és nekem elég erősen lett olyan érzésem, hogy Rowlingnak csak elfogyott a pénze, ezért kellett neki valami új a Legendás állatok mellett, hátha az becsődöl. Kezdjük a legfontosabb elemmel: Delphi karakterével, aki ha jól végiggondoljuk, meg sem születhetett. Bellatrix ugyan van olyan eszelős, hogy kihordja Voldemort gyermekét, de a Sötét Nagyúr karakteréhez nem igazán illik egy gyerek. Mégis mi oka lett volna, hogy ezt tegye? Talán a vérvonal továbbvitele, utódnemzés? Nem, hiszen Voldi tervei közt nem szerepelt a halál és az örökös gondolata, mivel örökké tervezett élni. Esetleg jutalom a leghűbb szolgájának? Ugyancsak nem lehetséges, mert Bellatrix túl sok hibát követett el, s nagyura többször meg is büntette érte. Mondjuk, mint minden férfinak, neki is voltak igényei? Újból téves, mivel ha le is feküdtek volna, nem valószínű, hogy Voldemort hagyja, hogy az a gyermek éljen és esetleg letaszítsa őt a trónról, ehhez ugyanis volt elég paranoiás. Szerelemből pedig semmiképp sem lehetett, ő ugyanis nem volt képes szeretni, mert szerelmi bájital hatása alatt született.

(Ó, dehogynem az!  Semmi bajom nem lenne a könyvel, ha nem lenne rajta a "hivatalos folytatás" jelző.)

Aztán jöhet az időugrás, ami ugyancsak el lett szúrva. Rowling a harmadik részben úgy mutatta be az időnyerők hatását, mint nem megváltoztatható idővonal. Harry és Hermione már azt az idővonalat élik meg, amit visszamenvén helyrehoznak, csak akkor ezt még nem tudják. Itt viszont egy sci-fibe illő időutazást kapunk, ami nem a felállított mechanika hátba rúgása. Nem volt rossz megismerni az alternatív idővonalakat, de mégis valami furcsa volt a dologban, ami miatt nem tetszett. Például az, hogy ha összetörik az időnyerőt, akkor nem mehetnek vissza a saját idejükbe. Aztán pedig az is eléggé rosszul összerakott jelenet volt, mikor kitalálták, hogy majd a takaróval üzennek haza, a saját idejükbe, ugyanis Harry-nek már akkor észre kellett volna vennie az üzenetet, mikor ráömlött a szerelmi bájital, ugyanis az akkor elvileg lángolni kezdett azokon a helyeken, ahol az írás volt, de itt csak sokkal később tűnt fel neki az égés.
Továbbá néhány alternatív jelen sem volt világos. Például, hogy Hermione miért utálta meg a Griffendéleseket? Hiszen ott annyi történt, hogy Ron nem vele jött össze, és emiatt nem nagyon volt oka gyűlölni azt a házat, amiben ő is tanult. Az sem volt igazán világos, hogy Cedric első próbájának elrontása és Hermione Ronnal való kapcsolatának eltörlése, miért eredményezték azt, hogy Albus a Griffendélbe került végül. Hiszen az, hogy melyik házba kerül az ember, a személyiségén múlik, nem pedig a körülötte lévők múltbeli döntésein.

Összességében véve jó történet volt, viszont nem nevezném folytatásnak, mivel ahhoz túl sok ellentmondást tartalmaz az előző könyvek történetéből. Mikor eljutott hozzám az információ, hogy az egész színdarab egy fanficből indult, kicsit megnyugodtam, viszont Rowlingra annál dühösebb lettem, hogy így hátba rúgta az egész sorozatot, amit írt, csak azért, mert kellett neki még pénz. A darabról alkotott fanficekkel még inkább nem értek egyet, de ehhez már nem szólok hozzá, mert nem az én dolgom, hogy másoknak milyen szexualitású emberek jönnek be, és mitől kapnak fangörcsöt.